- Vasárnap van… már megint. A szokásos egy óra egyedül. Amíg Miriam a gyerekekkel sétál, nekem csak ez jut… ez a mostoha tevékenység.
Muszáj… muszáj megragadnom... az alkalmat. Kézbe kell vennem… a problémát… Csak tudnám, mire jó ez az egész… hajmosás! Ugyan!
Feltétlen ki kell fejlesztenem egy új varázsigét, amivel magától sec-perc alatt olyan lesz a hajam, mintha megmostam volna.
Nem is értem, mi baja lenne bárkinek is a hajammal, ha nem mosnám meg. Miriam is olyan… olyan erőszakos. Jó az neki, ha kicsúszik a hajam az ujjai közül? A múltkor persze épp ez volt a probléma… hirtelen nem volt mibe kapaszkodnia…
De világért se mondta volna, hogy rendben, ezegyszer eltekintek a hajmosástól.
És ezt kéne mondania minden vasárnap…

Joshnak is egyre nagyobb a szája… megmondtam, hogy nem kéne azok között a mugli kölykök között játszania. Mivel is örvendeztetett meg a legutóbb? Valami rasztát emlegetett… nem tudom, mi az, de azt tudom, hogy semmi jót nem jelent rám nézve.
Ja nem, azt Susantól tanulta…

Susan, az én kicsi Susanom…
No de a lényeg: ma sem mosok hajat. Mára más terveim vannak. Szűk egy napom van még arra, hogy mindent elrendezzek, mielőtt visszamegyek tanítani.

A francba! Tényleg! Így mégsem mehetek vissza. Bár a diákok már megszokták, hogy év közben – Miriam figyelő szemeitől megszabadulva – elhanyagolom vasárnapi teendőmet, de kit érdekelnek azok az analfabéták?
A többi professzor… le van ejtve mind.
Dumbledore… még sosem tett megjegyzést a hajamra.
Rendben, ezesetben ma elmaradhat… majd jövő héten… vagy azután…
Miriam megnyúz… nem baj, már párszor túléltem…
És párszor kénytelen voltam beadni a derekam…

Áh, nem érdekel…
Azt hiszem…

Inkább megyek, és elrendezem a jegyzeteimet…

Merlin szakállára! Miriam! Te jó ég!  Jönnek, fenébe is! Gyerünk hajat mosni!